A japán nők társadalmi helyzetének változása - interjú Dr. Hidasi Judit professzor asszonnyal
Dr. Hidasi Judit japanológus, egyetemi tanár, a Magyar-Japán Baráti Társaság tiszteletbeli elnöke, a Felkelő Nap Aranysugarakkal díszített Nyakszalag rend kitüntetettje. Kutatóként régóta foglalkozik a japán nők helyzetének változásával, és számos alkalommal jelentetett már meg tudományos publikációkat hazai és külföldi lapokban egyaránt. Most velünk osztja meg az ismereteit ezzel a kurrens témával kapcsolatban!
Kakehashi: Az utóbbi időben sokat hallani arról, hogy a tradicionális japán értékek rendszerének egésze, és a nők társadalmi szerepe is nagymértékben megváltozott.
Hidasi Judit: A mai napig érvénnyel bíró hagyományos japán értékrendszer– aminek a pilléreit a konfucianizmus adta – valóban több ponton megingott, és jelentékeny átrendeződések figyelhetők meg. A számos erkölcsi törvény közül a legfontosabb értékelv, azaz a kollektivizmus, (vagyis, hogy a csoport érdekei és szempontjai felülírják az egyénét), már messze nem annyira érvényes, mint korábban. Az egyének hangja és érdekérvényesítési ereje megnőtt a családokon és a vállalatokon belül is. Egyre többen követnek önérvényesítési életpályákat, nem hajlandók feláldozni magukat a közösségért vagy közösségi célokért. Ebbe a folyamatba illeszkedik a nők társadalmi szerepének a megváltozása is: a nők már kevéssé készek önfeladásra, sokuk ragaszkodik ahhoz, hogy saját döntései és céljai mentén alakítsa az életét.
Kakehashi: Tekintsük át, hogy milyen is a tradicionális női szerep Japánban, mi határozta meg a kialakulását és melyek a főbb ismérvei?
Hidasi Judit: Az évszázadok során több átrendeződés is történt, de a Meidzsi restaurációt (1868) követő évtizedekben érvényesült a rjószai-kenbo (jó feleség - bölcs anya) elvárás: az asszonynak a házban a helye, ahol ideális környezetet kell teremtenie a férj számára és önfeláldozó módon, bölcsen irányítani, nevelni a gyermekeket. Ebben a szerepmegosztásban – ami egyébként rendkívül kedvezett a II. világháború utáni intenzív gazdasági növekedés környezetének is – a férfiak teljes odaadással kizárólag a munkájuknak szentelhették magukat és az ország gazdaságát ténylegesen soha nem látott csúcsteljesítményekre emelték. Az más kérdés, hogy ennek két kezelhetetlen negatív hozadéka lett: a családi élet minősége megsínylette a férj- és apai jelenlét-hiányos életvitelt; a férfiak fizikailag kimerültek és lelkileg kiégtek, ami nemegyszer végzetes következményekhez vezetett.
Japán anya kíséri gyermekét az iskolába
Kakehashi: Mikor és milyen okból kezdett megváltozni az eredeti felállás?
Hidasi Judit: A változás érzékelhetően a 90-es évek gazdasági recessziójától indult el. Megingott az addigi anyagi biztonság, amire az élethosszig tartó foglalkoztatási rendszer volt a garancia; a házasság onnantól kezdve a nők számára már nem jelentett életre szóló anyagi hátteret és biztosítékot, ráadásul a foglalkoztatási rendszer változásai miatt a férfiak elhelyezkedése és munkavállalása se volt garantált – emiatt egyre több háztartás kényszerült átváltani a kétkeresős család-modellre.. A bizonytalanságok miatt elkezdett csökkenni a gyermekvállalási kedv, és fokozatosan egyre több magasan iskolázott fiatal lány döntött úgy, hogy nem vág bele egy tartós, ámde anyagilag nem garantált kapcsolatba – vagy legalábbis időlegesen kivár.
Kakehashi: Milyen területeken a legszembetűnőbb a nők helyzetének változása?
Hidasi Judit: Szemmel láthatóan nőtt a magasan képzett nők aránya a társadalomban – nem csak abszolút számokban, hanem a férfiakhoz képest is. Ma már az egyetemek mesterkurzusain rendre növekszik a lányok részaránya a fiukéval szemben, de ez érvényes akár a doktori képzések szintjén is. A lányok tanulmányi eredményei jellemzően jobbak (ők a szorgalmasabbak) és a fiatal férfi-generáció pedig valahogyan nem csak elkényelmesedett, de kevéssé ambiciózus is. Elhíresült botrányt okozott például 4 éve a Tokyo Egyetemen az a gyakorlat, hogy a felvételi eredményeket manipulálták a fiú hallgatók javára – mondván, hogy nehogy többségbe kerüljenek a lányok. Az oktatáson kívül a foglalkoztatásban is érzékelhető a megnövekedett női részvétel: csakhogy közelebbről nézve kiderül, hogy a foglalkoztatott nők többsége nem teljes munkaidőben dolgozik, és hogy a vezetői posztokon a nők részaránya változatlanul alacsony. Harmadikként említeném a főleg értelmiségi körökben érzékelhető civil-szerveződések aktivizálódását – felbátorodtak a helyzetükkel nem elégedett nők, felerősödtek a kritikus hangok, egyre kevésbé fogadják el a problémáik elhallgatását. Persze a problémák tematizálása még nem jelenti a problémák megoldását!
Kakehashi: A japán gazdasági és politikai közélet hogy reagált a változásokra?
Hidasi Judit: A japán kultúrában ügyesen lehet (és néha kell is) a dolgok színe-fonákja, vagyis a felszín és a lényeg közötti különbségtételt kezelni – a tematizálás, a kommunikáció, a diskurzus szintjén. Vannak a nők helyzetével kapcsolatos témák, amelyek hosszú évtizedek óta napirenden vannak (például, hogy férj és feleség viselhet-e más és más vezetéknevet), ezeket néha még tupírozzák is – mintha ez lenne a legfontosabb probléma. Ezzel persze sikerül a figyelmet elterelni nem csak az adminisztráció, hanem a média szintjén is lényegesebb ügyekről. Tény az, hogy Japánban a mai napig a férfi-attribútumok egyike a nők – lehetőleg nyilvános – degradálása, mert ezzel szavazatot, cinkos támogatást, vállveregetést nyerhet az illető férfitársai körében. (Odahaza ezek a szájhősök rendszerint lapos-kúszásban közlekednek, de éppen ezért kompenzálják kisebbségi komplexusukat ily módon). A közelmúltban például Mori Yoshiro, a jövendő Tokyo Olympia rendezőbizottságának négytekintélyű elnöke, egykori miniszterelnök arra a megjegyzésre ragadtatta magát, hogy nem szabad túl sok nőt beszavazni egy-egy testületbe, mert azok túl sokat fecsegnek…. Erre viszont akkora lett a közvélemény felháborodása, hogy le kellett mondatni (egyes média források szerint már szinte várták az ürügyet, hogy megszabaduljanak a 83 éves volt politikustól..). Ugyanakkor a 2020-ig regnáló miniszterelnök, Abe Sinzó, a gazdaság élénkítésében nagy potenciálnak látta a női munkaerő kiterjedtebb és érdemibb foglalkoztatását. Erre komoly kormányprogramot (womenomics) is indított 2013-ban, amelyből számos – de nem elég – elem meg is valósult. Kérdés, hogy a megmaradt feladatokból és célkitűzésekből mennyit lehet realizálni a pandémia levonulása után?
Kakehashi: Milyen ma egy felnőtt, modern japán nő várható életútja?
Hidasi Judit: Felsőfokú diploma birtokában (a fiatal nők több mint a fele) előbb-utóbb valamiféle irodai munkához jut, amely lehet, hogy nem ad különösebb szellemi kielégülést, de kényelmes és biztos életet teremt. Sokuk odahaza lakik a szülőkkel – élvezve az anyai kiszolgálás kényelmét – egészen a férjhez menetelig. Ennek az időpontja egyre inkább kitolódik – ma már az átlag 32 év fölött házasodik – ha egyáltalán. Társasági életet visszafogottan él (hiszen a munkája sokszor leköti), de testi jólétére, öltözködésére, utazásokra bőven telik. Ebből az életszínvonalból nem szívesen engednek – vagyis a potenciális férjnek legalább ezt kéne biztosítania. Ez nem mindig sikerül – hiszen a japán alkalmazotti fizetések jelenleg nem magasak. Azok, akik gyermeket akarnak, mégis csak rászánják magukat a házasságra – ahol a férjválasztást nem annyira érzelmi, hanem racionális anyagi megfontolások vezénylik. A merészebbek bevállalják a szingli-anyaságot, amely egyre kevésbé esik társadalmi megbélyegzés alá. De a biztonság kedvéért sokuk ilyenkor távolabbra költözik a szülői háztól, hogy ne hozzanak szégyent a családra – és majd csak pár év elteltével jelenik meg újra a már nagyobbacska gyerekkel.
Szingli anya home office-ban
Kakehashi: Milyen karrier lehetőségei vannak egy magasan kvalifikált, tehetséges és kreatív nőnek ma Japánban?
Hidasi Judit: Van egy olyan amerikai mondás, hogy egy nőnek kétszer annyit kell teljesíteni ahhoz, hogy legalább félig olyan jónak tartsák, mint egy férfit. Hát ez Japánban fokozottan érvényes, de az én tapasztalataim szerint igenis számos nő nagyon szép karriert csinál – amennyiben kész feladni a magánéletét. Vagyis lehet belőle marketing-igazgató, producer, egyetemi tanár, hegedűművész, nagykövet, bármi…..de ahhoz az kell, hogy olyan életet éljen, mint egy férfi. Éjjelbe nyúló munkaórák, gyakorlatilag zéró magánélet, teljes odaadás és szolgálat a vállalat, szervezet, vagy cég érdekében…Ha házasságban élő párról van szó, akkor tulajdonképpen párhuzamosan önállóan élnek – hiszen mindegyiknek a saját munkája diktálja az időbeosztást, a távollétet, a szünidőt (amit sokszor a kollégákkal illik tölteni). De a legtöbb karriert befutott japán nő egyedül él.
Modern japán nő
Kakehashi: Van-e példa olyan nőkre, akik teljes elismerést kaptak a társadalomban az elért eredményeik miatt?
Hidasi Judit: Ritka az ilyen. Mert a társadalom megoszlik: a társadalom konzervatívan gondolkodó fele a nőktől a hagyományos szerepeknek való megfelelést várja el: legyen jó feleség és anya. A hagyományostól eltérő gondolkodású fele ugyan elismeréssel nyugtázza a kiugró teljesítményt – énekes, színésznő, művész, író – de ezek a szereplők a mindennapoktól távoli világokban mozognak. Mégis, az utóbbi évtized egyik kiemelt szereplője Koike Yuriko – Tokyo főpolgármestere. Hatvanas éveiben jár, több rezsimben volt miniszteri posztokon, ő maga is tapasztalt politikus, a férfiaktól nem fél, határozott véleménye és ereje is van a célkitűzései megvalósításához. Több nyelven beszél (ami Japánban ritka mint a fehér holló), világot látott, tárgyaló- és döntésképes. Több korábbi elődjének beletört a bicskája a feladatba – neki nem, és a Tokyo-i Olympia sikerének egyik kulcsszereplője lesz.
Koike Yuriko, Tokió kormányzó asszonya
Kakehashi: Milyen tendenciák látszódnak körvonalazódni a jövőt illetően?
Hidasi Judit: Nekem úgy tűnik, hogy a japán társadalomban is elindultak azok a folyamatok, amelyek közelítik a japán család-modellt és a női szerepeket ahhoz, amit a nyugati világ kialakított. Hogy ez jó, vagy rossz, hogy ennek örülnek a japánok vagy nem, az más kérdés….Egy nemrégi felmérés például középkorú japán háziasszonyok körében arra mutatott rá, hogy sokuknak esze ágában sincs eltávolodni a japán modelltől: ha a férfi elég gazdag, akkor ugyanis ezerszer kényelmesebb az otthon biztonságában a maguk kedvteléseiknek élni (tenisz, jóga, ikebana, tea-ceremónia, stb.), mint a munkaerő piacon küszködni. Csakhogy a jómódú férfiakból egyre kevesebb van….
Kakehashi: Milyen további változások várhatóak a nők életében?
Hidasi Judit: A mindent eltűrő, a mindent magába fojtó nő-ideálok kora lejárt – Japánban is. A magasabb iskolázottság, a nemzetközi mobilitás, a külföldi példák katalizátorként hatnak egy szellemileg és lelkileg igényesebb kapcsolati rendszer és szerepvállalás kialakítására a japán családban és társadalomban. A nők egyre határozottabban és öntudatosabban állnak ki a jogaikért – aminek az érvényesítése persze nem csak rajtuk múlik, hanem a társadalom egészén. A japán társadalom az elmúlt három évtizedben több változáson ment át, mint más országok 100 év alatt. A nőknek sem könnyű megtalálni önmagukat ebben a folyamatban.
